Éppen a Toptiger világítását próbáltuk megoldni,amikor Em rontott be az ajtón ,majd felém vette az irányt .-Megvaaaannn!!-sikítozott a fülembe.Először nem hittem el amit hallok ,majd lassan eljutott a tudatomig.-Tiéd a projekt,utazunk!-kiabált az arcomba. Szétnéztem magam körül,mindenki egy megnyugtató mosolyt vetített felém.Ekkor már biztos voltam benne hogy az enyém a munka.-Azt hiszem haza megyek elmondani anyáéknak, ez olyan téma amit nem telefonon kell megbeszélni-mondtam,úgy mint aki még mindig nem hiszi el amit hall.Az öltözőbe indultam,átvettem az utcai ruhámat,és megkértem Joet hogy hívjon nekem egy taxit.A hátsó ajtón mentem ki,de muszáj volt előre mennem ,mert oda jött a megrendelt járművem.Igen, ez egy hatalmas nagy baki volt,ugyanis amikor a bejárati ajtóhoz értem ott volt több tucat pióca.Amikor kellő képen kisütötték a szemem,megérkezett a kocsi. Több mint 3 óra hosszát ültem a dugóban ,mire kiértem a belvárosból.Ez van ha az ember csúcsforgalomban akar eljutni a belvárosból a tengerpartra.Még sohasem voltam ennyire izgatott,egy munka miatt.Amikor kinyitottam a házunk ajtaját ,arcomat megcsapta a légkondícionált levegő hűvössége.Felrohantam a lépcsőn,de hiába nem találtam a házban senkit.-Ezért jöttem haza?Ezért?Ezt nem hiszem el!!-nyögtem ki végül,teljes elkeseredésemben.Hogy ne menjen kárba a délutánom, fogtam az iPodom,egy könyvet,és egy pohár limonádét,majd kikullogtam a medence mellé napozni , a nap hátralévő részében.
